Akárcsak a filmről, a Mad Max filmek főszereplőjéről, az 1976-ban átalakított Interceptor-ról is csak annyit lehet mondani, hogy egy merő brutalitás.
A kocsi életét egy exkluzív Ford Falcon XB GT-ként kezdte 1973-ban. Majd három évvel később a film készítői Byron Kennedy és George Miller , akik már javában dolgoztak a film előkészületein rájöttek, hogy szükségük lesz egy nagyon erős kinézetű üldözőautóra, amely végül a mára már csak és kizárólag ausztrál földön honos Falcon lett.
Azért, hogy a kocsi megfeleljen a rendezők elvárásainak külön erre szakosított embereket alkalmaztak és ha a végeredményt elnézzük, még az akkori Forma-1es nagymestereket is felül tudták múlni, főként mivel sikerült új stílust is teremteni, mint az alább kiderül.
A kocsinak gyakorlatilag a teljes orrészét kicserélték, oldalába vágtak négy-négy felfelé mutató üvegszál betétes csövet, de a legmeggyőzőbb a motorházból kitornyosuló szuperfeltöltő, amely a filmben persze csak látványelemként volt jelen, így annak filmbéli hangja csupán ügyes technikai trükk. A motor viszont minden kétséget kizáróan a gyári 300 lovas 5.7 literes, V8-as 32 szeleppel. Egyszer azonban egy lelkes Interceptor fanatikus megpróbálta életre kelteni a filmben díszként csüngő Weiand GM 6-71 típusú kompresszort a Scott injektorral és sikerült 600 lóerő környéki teljesítményt kihozni a hajtásból. Hétköznapi használatra azonban nem igen alkalmas, mivel 100 mérföldenként generáloztatni kell.
Nem árt tudni azonban, hogy a Peter Arcadipane által megálmodott orrész később annak népszerűségének köszönhetően terjedt el a modellpalettán. A felnik Sunraysia nevű, acél közepes teherautó felnik voltak. A gumik B. F. Goodrich T. A. Radials elöl 245/50 R14, hátul pedig 265/50 R15 mérettel. A kipufogó üvegszál betétes felfelé mutató végekkel.
Íme egy kis Mad Max feeling:
Ezen kívül még sok apró részletet is módosítottak, így elég nehéz volt meghatározni az eredeti típust, hiszen nagyon sok külsőleg hasonló autó készült akkoriban még az USA-ban is. Viszont minden kósza híreszteléssel szemben a film első részéhez csak egyetlen ilyen változat készült. A forgatások befejeztével már nem volt szükség az autóra, így még egyszer nekiláttak a szerelők és a mindennapi használatra alkalmassá tették. Leszerelték az oldalsó kipufogókat és a kompresszort. Ezután a film promóciójaként különféle bevásárló központokban bukkant fel. Miután ezek a promómunkák is véget értek, az autó eladósorba került. Mindenki legnagyobb meglepetésére senki sem jelentkezett, hogy megvenné. Később kiderült, ez nem is volt túl nagy baj. Az alacsony költségvetésű Ausztrál film ugyanis világszerte hatalmas sikert aratott, és a közönség folytatás után sóvárgott. Ezért az Interceptor visszakerült Millerék kezébe egy újabb fellépésre.
